A páratartalom-jelző kártyákat a nedvességre érzékeny anyagaik,-színváltoztatási jellemzőik és az alkalmazási forgatókönyveik alapján többnyire több típusba sorolják. Az alábbiakban a műszaki elveken és gyakorlati alkalmazásokon alapuló osztályozási magyarázat található:
1. Osztályozás nedvességre{1}}érzékeny anyagok szerint
(1) Kobalt-alapú páratartalom-jelző kártyák
Alapelv: kobalt-kloridot (CoCl₂) használ nedvességre érzékeny anyagként. Szárazkor kék színű ([Co(H2O)₄Cl2]), és rózsaszínűvé válik, miután felszívja a nedvességet ([Co(H2O)₆]²⁺). A színváltozás visszafordítható.
Jellemzők: Nyilvánvaló színváltozás, alacsony költség, és egykor széles körben használták az elektronikai alkatrészek csomagolásában.
Korlátozások: A kobalt-klorid a 2004/73/EK EU-rendelet értelmében a 2. csoportba tartozó rákkeltő anyagok közé tartozik. Nem felel meg az RoHS és a REACH környezetvédelmi szabványoknak, és fokozatosan megszüntették. Export termékekre nem alkalmas.
(2) Kobalt-mentes páratartalom-jelző kártya
Alapelv: Környezetbarát vegyszerekkel helyettesíti a kobalt-kloridot, színváltozást ér el. A gyakori kombinációk a kéktől a rózsaszínig, a sárgától a zöldig és a barnától a kékig terjedő kombinációk.
Jellemzők: Biztonságos és nem{0}}toxikus, megfelel az EU RoHS-irányelveinek és az olyan ipari szabványoknak, mint az IPC/JEDEC J-STD-033D, magas környezetvédelmi követelményeket támasztó forgatókönyvekhez.
Alkalmazások: Széles körben használják nedvességálló{0}}csomagolásban az elektronikai, az orvosi és az élelmiszeriparban, különösen alkalmas exportáruk számára.